Skip to content Skip to footer

Alkotni szívvel-lélekkel… Interjú Zai Vikivel

Alexa: Te kiszámoltad már, hogy mi több, mint húsz éve ismerjük egymást?!

Viki: Erre még nem gondoltam. De örömmel tölt el, hogy vannak barátaim – közöttük Te is -, akikkel ennyi éve ismerjük egymást, még ha nem is mindig volt szoros a kapcsolatunk.

A: Akkor, még a 90-es évék végén egy nemzetközi reklámügynökségnél dolgoztunk együtt, Te szövegíró voltál, én ügyfélkapcsolati manager. Jó kis csapat voltunk hárman a művészeti vezetővel! Abban az időben a szövegírást nem lehetett még tanulni, Te sem ilyen képesítéssel érkeztél az ügynökséghez, hanem fotósként végeztél, ugye?

V: Fotóriporter akartam lenni, de hamar rájöttem, hogy az nem az én világom. Nem tudok lökdösődni és könyökölni, átgázolni embereken, hogy enyém legyen a legjobb pozíció, amikor lenyomom az exponáló gombot. Akkor még nem voltam elég bátor ahhoz, hogy belevágjak egy saját vállalkozásba, nem voltak hozzá eszközeim. Aztán váratlanul jött egy lehetőség egy ismerősön keresztül, hogy bővítenék a kreatív csapatot a reklámügynökségen, ahol dolgozott. Mivel mindig jól ment az írás, gondoltam, megpróbálom. Elmentem a felvételi beszélgetésre, felajánlották, hogy járjak be egy hónapig és ismerkedjek az ügynökséggel. Egy hónap után felajánlották, hogy maradjak három hónap próbaidőre, három hónap után pedig felvettek, így lettem reklámszövegíró. Összesen nyolc évig dolgoztam a reklámszakmában. A fotós tudásomat és a szövegíró múltamat később aztán kamatoztatni tudtam, amikor elindítottam a saját blogomat.

A: Azóta minimum egy, de talán mostmár nem titok, hogy a második karrierváltás is elérkezett számodra. Mesélsz erről?

V: Az utolsó évben az ügynökségen már nagyon nem találtam a helyem. Sok olyan feladatom volt, amiért már nem tudtam őszintén lelkesedni. Új kihívásokat kerestem és hogy “hogyan tovább”. Mindig a kreatív szakmák érdekeltek, gyerekkorom óta vonzott a lakberendezés és a minket körülvevő környezet alakítása. Az első közös lakásunkat totál átalakítottuk az exférjemmel, mindenkinek leesett az álla tőle, és rádöbbentem, hogy igazából a terek alakítása örömmel tölt el. Beiratkoztam a Kreába, felmondtam az ügynökségen, közben kiderült, hogy terhes vagyok, gyereket szültem, halasztottam a suliban, aztán, amikor egyéves lett, visszamentem befejezni és amikor elkezdte az ovit, nekiálltam teljes gőzzel felépíteni a saját enteriőrtervező márkámat, a Dizain Stúdiót. Mára egy jól ismert “márka vagyok”, rengeteg lakást, házat és üzletet terveztem, főleg minimalista stílusban. Több mint tizenkét éve ez az életem, ebből élek. De a kreatív szakmákban is ki lehet égni, akkor is, ha sikeres vagy. Ha túltolod és nem figyelsz a töltekezésre, egyszerűen elapad a kreativitásod forrása. Azt éreztem, hogy ez már nem elég és rájöttem, hogy ismét lépnem kell valamerre. De ezúttal nem fordultam 180 fokot, inkább szélesítettem a palettát. Elvégeztem egy coach iskolát és – többek között – kezdő lakberendezőknek segítek, hogyan építsék fel a saját vállalkozásukat. Workshopokat tartok és van egy személyes mentor porgramom, amiben lépésről lépésre végigvezetem a mentoráltjaimat, hogy el tudjanak indulni az álmaik felé. Ez csak az első lépés, még nagyon sok megvalósítandó ötletem van és nagyon élvezem. Ezúttal tehát nem adtam fel teljesen azt, amivel foglalkozom, inkább továbbfejlesztettem magamat és a vállalkozásomat. Hiszek benne, hogy a megszerzett tudást és tapasztalatot át kell adni azoknak, akik mögöttünk járnak, szerintem csak így tud olajozottan működni a világ. 

A: Mi az ami motivál, amikor új területtel, új szakmával kezdesz el foglalkozni?

V: Elsősorban az, hogy teljesnek érezhessem magam és élvezzem azt, amit csinálok. Szeretek új dolgokat megismerni és tanulni, építeni magam. Csak akkor tudok fejlődni, ha új dolgokban próbálom ki magamat, nekem ez a személyes megújulás nagyon fontos. Ezáltal fejlődök, több és értékesebb leszek és többet tudok majd adni másoknak is. 

A: Mi lesz akkor igazából a fő fókusz számodra az elkövetkező években?

V: Az alkotás, azaz új dolgokat létrehozni. A ProjectFifty is erről szól nekem. Alkotni valamit teljes szívvel, amellyel – reményeim szerint – sok nőt tudunk motiválni és inspirálni. Ez most nekem a legkisebb szerelem-gyerekem. És azon leszek, hogy nagyra nőjön.

A: Az enteriőrtervezői karriered kezdetétől fogva a minimalizmus volt az az irány, amit képviseltél. A lakberendezés mellett mennyire viszed át ezt a szemléletet az életed más területeire?

 V: Enteriőröket csak minimalista stílusban tervezek, mert ebben vagyok önazonos, szerencsére nem is kapok más felkéréseket. De a minimalizmus átszövi az életem egyéb területeit is, például az öltözködésemet, a vásárlási szokásaimat, a táplálkozásomat, az időbeosztásomat, az emberi kapcsolataimat. Kapszulagardróbom van, nem gyűjtök és nem halmozok fel felesleges tárgyakat magam körül, inkább az élményeket gyűjtöm. Tudatosan táplálkozom, tudatosan vásárolok, tudatosan tartom magamtól távol a számomra felesleges információkat és az enregiarabló embereket, mindent ami feleslegesen rabolja az időmet. De hogy ez hogy néz ki a valóságban, arról úgyis rengeteget fogok írni.

A: Amikor először meséltem Neked a ProjectFifty ötletéről és szóba került, hogy mi lenne ha közösen csinálnánk ezt a projektet, akkor úgy éreztem, hogy szinte gondolkodás nélkül igent mondtál. Mi az, ami enyire ösztönösen megtetszett benne?

V: Nekem is régóta motoszkált a fejemben egy hasonló gondolat, de azt is tudtam, hogy egyedül erre nincs már energiám. Mondhatnám azt is, hogy elindítottam egy gondolatot az éterben és vártam, hogy az alkalmas személy megjelenjen. Meg is jelentél annyi év után! 😉 Vannak az életben egyértelmű dolgok, amikor a zsigereidben érzed, hogy ez a te utad, ez az, amit szívvel-lélekkel akarsz, amiért reggel lelkesen ébredsz és egész nap izgalomban tart. És persze az is nagyon fontos, hogy ez is alkotó folyamat, létrehozni valamit. Ez tökéletesen illeszkedik az én személyiségemhez.

A: Mit gondolsz, mi az amit Te fogsz tudni hozzáadni a ProjectFifty-hez, ami igazán belőled jön majd?

V: Nagyon érzékeny vagyok a korosztályunk problémáira, sokmindent látok magam körül, ami megérint. Az egyik szenvedélyem az önismeret és mindenkit arra bátorítok, hogy induljon el ezen az úton. Szeretnék a tapasztalataimmal, a megéléseimmel segíteni és inspirálni másokat, itt az oldalon az általam írt posztokkal tudom ezt megtenni, személyesen pedig a coachingon keresztül. A megoldás minden helyzetben bennünk van, csak vállalni kell a felelősséget és szembenézni azzal is, ami nem annyira komfortos. Mert fejlődni csak így lehet és fejlődés nélkül nincs élet.

A: Hol látod magunkat és a ProjectFifty-t 2-3 év múlva?

V: A PorjecFifty körül kialakult fantasztikus nőkből álló közösségét látom, akik már nem csak az online térben léteznek. De hogy mi lesz ez az offline tér még nem árulom el, legyen meglepetés!

———-

Kövess minket Facebookon és Instagramon!

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesülj legfrisebb tartalmainkról!



HozzászólásokHozzászólások bezárása

1 Hozzászólás

Szólj hozzá

project_fifty

Tudsz élni!

Iratkozz fel hírlevelünkre!