A mindennapi boldog pillanataitok bejegyzés után jutott eszünkbe, hogy indítunk egy rovatot, amelynek a fenti címet adtuk: Amiért érdemes élni. Olyan élményeket és néha dolgokat is szeretnénk ebben a rovatban gyűjteni, amelyekért szeretünk élni, amelyekért hálásak vagyunk és amelyekből minél többet kívánunk mindenkinek.
Egy kamasz lányt nevelek. Épp elindulunk otthonról, én bezárom az ajtót, ő felpörögve magyaráz nekem valamit, ide-oda táncikál a gangon, egyszercsak megáll, odalép hozzám, minden átmenet nélkül megölel és azt mondja: Annyira szeretlek, Mami! Eldobom a szemetes zacskót, magamhoz szorítom, két télikabát is van köztünk, mégis érzem mindkettőnk szívverését, szeretném nyújtani a pillanatot, cikáznak a gondolataim. Istenem, de jó, köszönöm, hogy ő van nekem, hogy vagyunk egymásnak, hogy ugyan kamasz, de én annyira imádom ezt a korszakát is. Szeretnék hosszan elmerülni ebben, de a következő ütemre már el is enged, táncikál tovább és suhanunk le a lépcsőházban. Én tíz centivel a lépcsők fölött.
———-
Kövess minket Facebookon és Instagramon!
Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesülj legfrisebb tartalmainkról!
