Judittal már sok éve ismerjük egymást, nagyjából az elsők között kezdtünk blogolni anno és végül a virtuális barátságból valódi lett. Népszerű blogja és tévés szereplései alapján sokan Judituként ismerik, aki folyamatosan egyedi ötletekkel inspirálja az olvasóit otthonszépítés témában. Kíváncsiak voltunk, mi a motivációja, mi hajtja és hogyan vált a csináld magad mozgalom jeles szakértőjévé.
Eredeti szakmád szerint villamosmérnök és bankinformatikus vagy, hogyan lett belőled a DIY (Do It Yourself) koronázatlan kiránynője?
A „csináld magad” szemléletmód valójában már egészen kisgyerek korom óta az életem része. 1984-ben vettek a szüleim egy romos állapotban lévő családi házat, és tulajdonképpen itt volt alkalmam először megtapasztalni azt, hogy a kibontott téglák megtisztítása, a régi betonjárda feltörése, a szerszámokkal való munka milyen jó dolog. Én ekkor még csak óvodás voltam, így gyakorlatilag előbb sajátítottam el a fúrás, fűrészelés, szögbeverés, csavarrögzítés mikéntjét, mint az írást vagy az olvasást. A kétkezi munka, és az, hogy „Te magad is meg tudod csinálni” ekkor ívódott mélyen belém.
Később a rajz és a technika a kedvenc tantárgyaim lettek, ugyanakkor jól ment a matematika és a fizika is. A gimnáziumi évek után végül a műszaki pálya mellett döntöttem, úgy gondoltam, a kreatív vonal jó lesz hobbinak, de hivatásnak és pénzbevételi forrásnak egy biztosabb utat választok. Az egyetemi éveket nagyon élveztem, de valahogy mégsem éreztem azt, hogy mérnökként fog a karrierem felfelé ívelni. Így végül az első munkahelyemen pár hónap leforgása alatt rádöbbentem, hogy ebben nem fogok tudni kiteljesedni, nem élvezem a munkámat. Felmondtam úgy, hogy nem volt B tervem, de tudtam, hogy ki fogom találni, merre és hogyan induljak tovább. Elhelyezkedtem egy dekoratőri pozícióban, és ezzel párhuzamosan elvégeztem egy kétéves lakberendező képzést is. Elkezdtem DIY anyagokat gyártani különféle magazinoknak, rendszeres vendége lettem a tv csatornáknak, ahol dekorációs ötleteket osztottam meg a nézőkkel, elindítottam Juditu nevű a blogomat (ekkor még elsők között ebben a témában) és innentől kezdve fő mozgatórugómmá vált mások inspirálása a kreatív, „csináld magad” típusú tartalmakkal.
Miért pont a DIY vonalat választottad a lakberendezésben? Mit jelent neked a DIY?
A lakberendező képzés során tulajdonképpen az otthonszépítés alapjai, szabályai, illetve a szakmai ismeretek (anyagok, méretek, technológiák, stb.) érdekeltek igazán, de maga a megvalósítás fázisa sosem vonzott. A tervezés részét kifejezetten szerettem, de a kivitelezés fázisában a szakikkal való egyeztetést (esetleges konfliktust) nem kedveltem igazán. Legszívesebben néha kivettem volna a kezükből a szerszámot és én magam estem volna neki a kivitelezésnek. Így végül egy időben már csak lakberendezési tanácsadást vállaltam (az elmúlt két évben már azt sem) és megkerestem magamnak azt a területet a lakberendezésben, ahol a legjobban érvényesülni tudok. Ez egyértelműen a DIY vonal volt. Így a hagyományos értelemben vett lakberendezés helyett én az újragondolás, újrahasznosítás területét választottam: bútorok cseréje helyett az átalakítást, bontás és sitt helyett a csempe vagy éppen a parketta festését.
Én azt vallom, hogy a stílusos, egyedi otthon nem feltétlenül pénz kérdése, mert bizonyos eszközök és alapismeretek birtokában költséghatékony megoldásokkal is el tudjuk érni.
Persze, kell némi stílusérzék és kézügyesség. Utóbbi gyakorlással mindenképpen fejleszthető, illetve nyilván, mint mindent, ezt is érdemes egyszerűbb projektekkel kezdeni, amik a kudarc helyett már kezdetben is sikerélményt adnak. Ilyen pl. egy falrész kidekorálása akrilfilccel, egy puff átkárpitozása tűzőgéppel vagy éppen egy szék átfestése krétafestékkel. Továbbá fontosnak tartom, hogy ne csak mindig új dolgokban gondolkodjunk a lakberendezésben. Járjunk nyitott szemmel, menjünk el garázsvásárokra, vásároljunk online adok-veszek felületeken, mert így is szert lehet tenni nagyon klassz textilekre, lámpatestestekre, és egyéb mutatós kiegészítőkre.
Hogyan telik egy átlagos napod? Mi az amit munkának tekintesz a munkádban?
Munkáktól és megrendelésektől függően minden nap más és más. Ami mindegyikben ugyanaz, az a reggeli kávé, és a napi három alkalommal történő kutyasétáltatás. Amikor DIY tartalmat gyártok, akkor fotózással, stylinggal és szövegírással telnek a napok. Ilyenkor a telefonomat is lenémítom, mert egy szimpla telefonhívás is könnyen ki tud zökkenteni a munkafolyamatból, ami az aznapra beütemezett feladatok és a hatékonyság rovására megy. A felületeimre készített tartalmak olyan munkák, amiket nagyon szeretek csinálni, feltöltenek és úgy érzem, hasznosan telnek velük a napjaim. A blogra gyártott bejegyzéseknél az utóbbi pár évben az a koncepció, hogy többnyire a saját lakásomban és az erdei faházban tevékenykedek, a DIY projektek így valós környezetben kerülnek bemutatásra, ezzel sokkal közelebb tudok kerülni az olvasókhoz. Amikor forgatások vannak, tv műsorban vagyok meghívott vendég, vagy éppen előadást tartok valahol, akkor természetesen elhagyom a DIY bázist, és amikor csak lehet, a kutyámat, Franciskát is viszem magammal. Amit a vállalkozásban nehezebben viselek, az a kötelező és rettentően unalmas adminisztrációs tevékenység, mint pl. szerződések, számlák, teljesítési igazolások kezelése. Ez másnak talán kifejezetten pihentető feladat, engem viszont jobban lefáraszt, mintha kifesteném az egyik szobát.
Mit jelent neked ez a szabad életforma? Hogyan éled meg?
Az, hogy nincsen közvetlen felettesem és nem fix időpontban kell ugyanarra a munkahelyre bejárnom nap mint nap, már önmagában nagy szabadságot ad. Ez azonban nyilvánvalóan nem korlátlan szabadság, hisz a saját magam főnökeként nekem kell maghatározni, hogyan és mikor dolgozom, amiben persze időnként benne van az, hogy a hétvége is munkával telik. Ugyanakkor vannak olyan hétköznapok, amikor megengedhetem magamnak, hogy kevesebbet foglalkozzak a munkával és egyéb, számomra fontos dolgokkal töltsem az időt. Azt elég hamar tudatosítottam magamban, hogy itt nem jön minden hónap végén a fizetés, sőt, sokszor az elvégzett munka után is csúszhat egy-egy kifizetés, ezért amellett, hogy több lábon állok, igyekszem mindig tartalékolni. Ennek ellenére persze velem is előfordult már, hogy kicsúszott a kezem közül az irányítás, és nem úgy alakultak a pénzügyek, ahogyan terveztem.
Tudom, hogy fontos érték számodra a slow life. Miben nyilvánul ez meg a mindennapjaidban?
Ha röviden akarnám leírni, a slow life számomra a rohanó világból való teljes kiszakadás. Úgy tervezem a napjaimat, hogy ne kelljen fejvesztve rohangálnom a fontos teendők között, mindenre jusson elég idő, legyen szó családról, barátokról, sportól, pihenésről, szórakozásról. Korábban, amíg a vállalkozásom és a brandem még gyerekcipőben járt, fontos volt az eseményeken való részvétel, a kapcsolatépítés, a szembejövő munkalehetőségek megragadása, még akkor is, ha ez utóbbi anyagilag nem mindig volt kifizetődő. Azonban az elmúlt pár évben a brand erősödésével (és a korom előrehaladtával) elkezdtem mérlegelni, aminek hatására sok olyan dologra mondtam és mondok nemet, aminél úgy érzem, hogy csak az időmet rabolja, és már nem igazán tesz sem hozzám, sem a vállalkozásomhoz, sem a mindennapjaimhoz. Az igazán fontos dolgokról így sem maradok le, sőt, azokra jut ezáltal a legtöbb időm.
A slow life mellett vagy ezen belül milyen értékek fontosak számodra, amelyek meghatározzák az életmódodat?
Az elmúlt pár évben elkezdtem mérsékelni a mindennapi fogyasztásaimat és költéseimet. Most már nem veszek felesleges dolgokat, leszoktam az impulzusvásárlásokról, teljesen átalakult a gondolkodásom az engem körülvevő tárgyakról. Sokkal átgondoltabb és rendezettebb a ruhatáram, már nem kell téli-nyári váltásruhákat szezononként cserélgetnem a szekrényben, mert minden kényelmesen elfér egy helyen. Nem csak másoknak javaslom, de én magam is előszeretettel látogatom a bolhapiacokat, garázsvásárokat, az online adok-veszek oldalakat, és ha valamire szükségem van, azt megpróbálom ezekről a helyekről beszerezni. Egyrészről ez remek módszer a spórolásra, másrészről ami másnak már felesleges, az az én otthonomban még lehet egy klassz kiegészítő. Így vettem legutóbb egy csodaszép szőnyeget az előszobába. A felhalmozást, gyűjtögetést viszont kifejezetten kerülöm, illetve a „jó lesz még valamire” tárgyakat is kiiktattam az otthonomból. Az utóbbi években a környezettudatosabb életmód is egyre nagyobb szerepet kap nálam, és ennek a blogon is hangot adok akár egy-egy „megjavítom típusú” DIY projekten keresztül.
Februárban részt vettél egy zero waste kihívásban is. Hogy sikerült? Milyen tapasztalataid vannak ezzel kapcsolatban? Mi az, amit napi szinten be tudtál építeni az életedbe és mi az, amit nem?
Az 5+1 bevállalt kihívás összeségében sokkal jobban sikerült, mint gondoltam. Az elején azt hittem, hogy képtelen leszek lemondani a friss, puha, öblítő illatú ruhákról, de egy kis utánajárással, és a javasolt alternatívák kipróbálásával végül teljes mértékben kiiktattam a műanyag flakonos öblítőt a háztartásomból. Azzal, hogy most tényleg nagyon odafigyeltem, hogy véletlenül se kerüljön szerves ételhulladék a szemetesembe (hanem külön gyűjtve a társasház parkjában lévő komposztálóba kerüljön) jelentősen csökkentettem a kommunális hulladékomat, aminél így a műanyagzsák sem indokolt már. A PET palackos ásványvíz helyett áttértem az otthoni szódagépre, és a tusfürdőt is gond nélkül kiváltottam szappannal. Ami viszont nagy nehézséget okozott, az a csomagolt élelmiszerek mennyiségének csökkentése. Emiatt sok olyan ételről is lemondtam, amit egyébként nagyon szeretek, és a friss élelmiszerek érdekében a vásárlást is sokkal gyakrabban kellett így beiktatni, mint korábban. Ez számomra nyűg, mert alapvetően nem szeretek boltba menni, sorban állni, kosarat tologatni. Ráadásul a magam szempontjából mind időben, mind energiában célszerűbbnek tartom, ha legalább egy hétre vásárolok be, így előre meg tudom tervezni a napi fogásokat, ami nálam a tudatosabb táplálkozás alapja. Szóval ezen a téren még billegek, az zöldség és gyümölcs vásárlásánál már régóta alapvető kellék a függönyzsák, de a felvágottak, tejtermékek esetén még mindig a csomagoltakat veszem…
Nem titok, hogy elmúltál negyven éves. Hogyan élted/éled ezt meg?
Most már jól. Amikor 40-hez közeledtem, kifejezetten rossz passzban voltam, sok tekintetben túlvállaltam a feladatokat, nem éreztem jól magamat a bőrömben, fáradt voltam mentálisan, testileg és lelkileg is, annak ellenére, hogy a magánéletemben és a vállalkozásomban is minden rendben volt. Valahogy mégis bedaráltak a mindennapok. Aztán megráztam magamat, elkezdtem újból sportolni, kezembe vettem a dolgokat és mostanra teljes mértékben visszazökkentem a régi kerékvágásba. Most úgy vagyok vele, hogy mindegy hány éves az ember, csak érezze magát jól kívül-belül.
Hogy viseled az idő múlását? Készülsz tudatosan a jövőre?
Néha rossz érzés belegondolni, hogy milyen gyorsan elszaladt az idő, és valószínűleg az előttem álló évek is ugyanígy fognak majd elillanni. Ezért próbálom kihozni a jelenből, amit csak lehet, és élvezni az életet. Visszanézve a fotókat, naplórészleteket, feljegyzéseket, és azokat a fontosabb emlékeket, amiket mai napig őrzök dobozokban, nagyon tartalmas életút áll eddig mögöttem, és szeretném, hogy az előttem álló időszak is legalább ennyire színes legyen. Konkrét terveim nincsenek (álmaim inkább), szeretnék fejlődni, előre haladni, de legfőképpen boldog, nyugodt, egészséges életet élni, annak minden – számomra fontos – aspektusával.
A Faház a Dombtetőn is ennek a része?
Egyértelműen igen. Ez sem volt egy tudatos, előre megtervezett dolog, csak annyit éreztem belül, hogy kell egy hely, ahol egyszerre tudok tevékeny lenni és távol lenni a város zajától. Hiányzott a kert, a zöld növények, a friss levegő, és az a fajta szabadság, amit a városi lakásom és az itthoni munkavégzés sem ad meg. Végül egy finnországi utazás adta meg az utolsó érzelmi lökést, és összeállt a kép, hogy számomra egy erdei faház lenne a megoldás. Azóta ez a második otthonom, és egyben remek terep új DIY projektek megvalósításához, amikről szintén beszámolhatok a blogomon. Most, hogy így belegondolok, a faháznál töltött idő egy része is egyfajta „otthoni munkavégzés”, azzal a különbséggel, hogy ott egész nap a természet nyugalma vesz körül.
Sokmindenről írsz, életmódról, szemléletről, az otthonod szépítéséről, a magánéletedről (párkapcsolatodról) viszont nem, van ennek különösebb oka?
Az, hogy az internet világa lehetőséget ad arra, hogy bármit megosszunk akár teljesen idegenekkel is, számomra nem jelenti azt, hogy meg is kell osztanom. A magánéletem pont ilyen. Úgy érzem, ennek minden részlete csak rám, és maximum a szűk környezetemre (család és barátok) tartozik. Persze, aki tud olvasni a sorok között, az egy-egy blogos tartalomban rálelhet a magánéleti hullámhegyekre és völgyekre való utalásokra, de ügyelek arra – az utóbbi években különösen -, hogy a párkapcsolatomat érintő konkrétumokat nem írok.
Hogy bírod, milyen stratégiád van a jelenleg kialakult vírushelyzetben? Mi okozza a legnagyobb nehézséget, hogyan tudod magadat egyensúlyban tartani?
Igyekszem higgadtan és átgondoltan hozzáállni ehhez a helyzethez. Én már március elején lemondtam azokat a munkáimat, ahol közvetlen emberi kontaktust kellett volna létesítenem, és időben beszereztem a védőfelszereléseket a maszktól kezdve gyógyszertári alkoholig. Gondoskodtam az élelmiszer alapanyagok beszerzéséről házhoz rendeléssel, a félrerakott anyagi (vész)tartalék miatt talán most nyugodtabb vagyok a bizonytalan, esetleg kieső jövőbeni bevételeket illetően. Ez az időszak – és ami még előttünk áll – ha nem is egyformán, de mindenki számára nagyon nehéz, és újratervezést igényel. Az élet nem áll meg, csak jelentősen átalakul. Nálam az a terv, hogy amint elmúlnak a hajnali fagyok, megnyitom a faházban a vizet és odaköltözöm. Mentálisan, lelkileg és fizikailag is ott tudok tenni a legtöbbet magamért, és a teljes elszeparáltság miatt ezzel maximálisan védem a környezetemet is.
Fotók: Juditu saját képei
—————
Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket Facebookon és Instagramon is!
Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesülj legfrisebb tartalmainkról!
