Skip to content Skip to footer

Miért pont ProjectFifty?

Amikor beugrott nekem ez a kifejezés, hogy ProjectFifty, még nem sejtettem, hogy fél évvel később egy ilyen kis szerelemgyerekként fog életrekelni a világhálón. Csak annyit tudtam, hogy nekem dolgom van ezzel a számmal.

Amióta beszélgetek az oldalról másokkal is, sokan megkérdezik, hogy miért pont ProjectFifty lett a neve. Elmesélem.
2019 tavasz végén, úgy fél évvel a 49. születésnapom előtt azt vettem észre, hogy egyre sűrűbben foglalkoztat a gondolat azzal kapcsolatban, hogy nemsokára itt van az ötvenes szám. Feltettem magamnak a kérdést, hogy ha így marad az életem fő csapásiránya, akkor vajon lazán, jókedvűen és elégedetten lépek-e majd be másfél év múlva az új életszakaszba. Mindenhol azt halljuk,  hogy az életkor csak egy szám és hogy nem a korunk határozza meg az életünket, meg hogy az ötven az új harminc. Utóbbival egyáltalán nem értek egyet és nem is szeretnék azonosulni, nem kell ennyi idősen sem harmincnak látszani sem úgy élni vagy viselkedni. Csodás volt megélni, de elmúlt, teljesen más szakaszát élem már az életemnek, amit szeretek.

Visszatérve az új életszakaszra amibe nemsokára belépek, igen, nekem az ötvenes szám szimbolikus jelentőségű lesz és úgy éreztem, jó volna néhány dolgot addigra megváltoztatni a mindennapjaimban és elkezdeni foglalkozni azokkal a témákkal, amiket halogatok.
Elsőként azzal kezdtem, hogy megpróbáltam átgondolni mi hiányzik a legjobban, mik azok a dolgok, tevékenységek, amik – ha rövid pillanatokra is – de boldoggá tesznek, feldobnak a hétköznapokban, mikor érzem igazán önazonosnak magam. Megpróbáltam elképzelni milyen lenne egy átlagos napon az időbeosztásom, amit ideálisnak nevezhetek. Írtam egy rövidtávú bakancslistát is és rangsoroltam a rajta lévő dolgokat. Nem meglepő módon a listán nem az volt, hogy abba akarom hagyni a munkát, esetleg világkörüli útra vagy nagyobb autóra vágyom.
Arra jöttem rá, hogy a legfontosabb dolog ami hiányzik nekem az életemből az én magam vagyok és az, hogy szabadabb lehessek, én rendelkezhessem az időm és a munkabeosztásom felett, ezáltal lehetővé válna, hogy sokkal több időt töltök olyan tevékenységek gyakorlásával, amik inspirálnak és feltöltenek.
Aztán rögtön arra gondoltam, hogy “Persze, és mindezt hogy?” Hányszor jöttek már hasonló gondolatok, de úgyis az a vége, hogy minden marad a régiben, mert az életben vannak adottságok, amihez alkalmazkodni kell. A munkahelyeken nyilván az ilyen jellegű egyéni igényeket nem nézik jó szemmel, a szabadúszó élet kiszámíthatatlan, szóval nyugodjak meg szépen és értékeljem ami van.

És most először, amellett, hogy értékelem azt, amit elértem és ahogy élek, mégiscsak továbbvittem a gondolatot, nem hagytam elsikkadni. Úgy éreztem, ha most is csak papíron maradnak a szavak, a vágyak és a célok, akkor csalódást okozok saját magamnak, megfosztom magam egy tartalmasabb élettől és egy izgalmas másfél évtől. Saját magamnak állítom fel a célokat, jelölöm ki a kisebb-nagyobb feladatokat és haladok afelé, amit elképzeltem magamnak ötvenéves koromra. Így lett nekem egy aktív és tanulságos #projectfifty nevű küldetésem.
Ami nagyon érdekes volt a folyamat elején, hogy az adott pillanatban nem biztos, hogy tudtam, miben visz előre vagy előrevisz-e egyáltalán az a dolog, ami felé nyitottam. Visszanézve pedig nagyon szépen látszik az ív, hogy mindennek meg volt a helye az úton. Nem láthattam például előre, hogy egy júniusi rendezvényen való részvétel adja meg majd közvetve annak a lehetőségét, hogy ősszel díjmentesen részt vehessek egy nyolcalkalmas coaching folyamatban. Ez a coaching folyamat pedig óriási segítséget nyújtott abban, hogy a #projectfifty felé vezető út még tudatosabb legyen. Annak köszönhetően, hogy hittem benne és magamban, sikerült úgy alakítani  a munkahelyi időbeosztásomat, hogy januártól sokkal szabadabban dolgozhatok, így lehetőségem nyílik olyan dolgokkal is foglalkozni, amire eddig nem igazán volt időm. A legfontosabb tanulságom a folyamat során az volt, hogy merj és legyél képes nézőpontot változtatni, ne ragaszkodj ahhoz, hogy mik váltak be eddig, milyen berögzült sémák mozgatják a rendszereket, amelyeknek része vagy.

Tavaly volt először az is, hogy egyedül utaztam külföldre egy jógatáborba. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy próbálja ki! Nem feltétlenül a jógán van a hangsúly, bár kétségtelenül jó párosítás, hanem azon, hogy egyedül utazunk. Feltételez persze némi nyitottságot, hogy idegenekkel töltünk el pár napot, akik között nagyon hamar megtalálja mindenki a hozzá közelállót, ez bennem szerencsére meg van.
Ami nekem fontos volt, hogy találkozzak önmagammal és nem spirituális értelemben, hanem, hogy legyen lehetőségem gondolkodni, vagy épp ellenkezőleg, semmire sem gondolni. Ha őszinte akarok lenni, pont ez a része kissé elsikkadt, mert annyira jó volt a társaság, hogy kevés időt töltöttem egyedül. Ettől függetlenül hatalmas élmény volt és úgy döntöttem, mostantól minden évben szeretnék így is utazni.

És hogy hogyan lett a saját jelmondatomból egy online platform? Vikivel már korábban rájöttünk arra, hogy nagyon sokmindenről hasonlóan gondolkozunk, ugyanazok a témák foglalkoztatnak minket és hiányoltunk egy olyan online felületet, ahol ezekről a témákról sallangmentesen, őszintén lehet beszélgetni. Aztán elsikkadt a téma egy időre, nem volt energiánk foglalkozni vele. Tavaly ősszel elmeséltem neki is, hogy miért projectfifty-nek neveztem el az utamat és nagyon hamar rájöttünk, hogy ez a kifejezés átvihető arra a szellemiségre, amit képviselünk, amiről a mi életünk szól.
Amit fontosnak tartok, hogy természetesen a fifty, azaz az ötvenes számot nem kell szó szerint venni. Mindenkinek meg lehet a saját negyvenes, negyvenötös vagy akár hatvanötös célja, víziója. Amit üzenni szeretnék vele, hogy mindig legyenek céljaink, higgyünk magunkban és ne ragadjunk bele semmilyen helyzetbe, ahol már egy jó ideje nem érezzük jól magunkat.
Ne maradjunk le a saját életünkről!

———-

Kövess minket Facebookon és Instagramon!

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesülj legfrisebb tartalmainkról!



HozzászólásokHozzászólások bezárása

Szólj hozzá

project_fifty

Tudsz élni!

Iratkozz fel hírlevelünkre!