Skip to content Skip to footer

Minimalizmus a mindennapokban

Ahogy átléptem a bűvös negyvenet – na nem most, hanem jó pár évvel ezelőtt –, szép lassan megváltozott a gondolkodásom és a hozzáállásom a világhoz. Már nem fontosak azok a dolgok, amik eddig érdekeltek, sokkal több jelentőséget kap a belső figyelem, a nyugalom és a prioritások is eltolódtak.

Negyven fölött egyre fontosabbá válik az idő. Ez az a dolog, amiből mindenkinek egyformán véges áll rendelkezésére. Mindegy, hogy gazdag, szegény, sikeres, útkereső, családos vagy egyedülálló, egyszer vége lesz a földi létnek, ezért nem mindegy mivel töltjük az időnket. Én azt vettem észre, hogy ösztönösen egyszerűsíteni kezdtem magam körül mindent. Egyszerűsíteni, hogy időt nyerjek a számomra fontos dolgokra.

A minimalista életmód nem más, mint a tudatos egyszerűségre törekvés.

Szeretem például, ha rend van a környezetemben a szó szoros és átvitt értelmében is. Utálom a káoszt, mert összezavar és eltereli a fókuszomat a valóban fontos teendőimről. Egyszerűbben akarom élni az életemet, hogy jobban tudjak figyelni arra, amit igazán szeretnék csinálni. Ha például csak annyi cuccom van, amennyit tényleg használok, akkor könnyebben tudok rendet tartani, és nem köti le a figyelmemet folyton az, hogy már megint mekkora rumli vani körülöttem. Helyette figyelhetek magamra vagy bármire, amit épp akkor fontosnak tartok.

A tudatos egyszerűségre törekvést próbálom az élet minden területén szem előtt tartani, a pénzügyektől az öltözködésen és az emberi kapcsolataimon át az étkezésig, valamint a keletkezett szemét csökkentéséig. Összeszedtem hat pontban, ez hogyan valósul meg a mindennapokban.

ProjectFifty Minimalizmus a mindennapokban

Az életkörülmények egyszerűsítése

Tizennyolc évvel ezelőtt költöztünk ki Budapestről az agglomerációba, azóta ott éltünk egy családi házban. A munkánk persze Budapesthez kötött, tehát ingáznunk kellett nap mint nap. Ugye nem kell mondanom, hogy ez mennyire költséges és időigényes műfaj? Az utóbbi időben azt éreztem, hogy a majdnem egy órás kocsikázás be a városba, egy óra haza teljesen kimerít. Mivel az életem/életünk egyszerűsítésére törekszem, hoztunk egy fontos döntést, és visszaköltöztünk a belvárosba. Elmondani sem tudom, mennyire fellélegeztünk. A lányomnak egy órával közelebb van a gimi, én egy héten maximum egyszer ülök kocsiba, igyekszem mindent gyalog vagy tömegközlekedéssel megközelíteni. Kevesebbet költök benzinre, kevesebbet parkolásra, és nyertem napi két órát, amit nem a kocsiban üléssel kell töltenem, hogy eljussak A-ból B-be, hanem tölthetem számomra sokkal fontosabb dolgokkal, például edzéssel.

Kevesebb információ

Már jó régóta nem olvasok híroldalakat az interneten és eddig semmilyen hátrányát nem éreztem, hogy nem tudok mindenről. Ami fontos történik a világban az így is elér hozzám, azt nem tudom kikerülni, a többi lényegtelen dologról meg azt gondolom, hogy egyéb számomra fontostól veszi el az időt. Nem vagyok hajlandó az időmet hírolvasással tölteni. Nem nézek híradót, sőt tévét sem, kábeltévé előfizetésem sincs. Régebbi tapasztalatom az, hogy ha véletlenül bekapcsolom a tévét, akkor tényleg simán leragadok és azonnal elkezdek kapcsolgatni és keresni valami elfogadható műsort, ami totál időrabló és teljesen értelmetlen. Mennyi minden klassz dolgot lehet tévénézés helyett csinálni! A másik időrabló dolog, a számolatlan hírlevél, ami naponta becsapódik az email fiókunkba. (Kivéve a ProjectFifty hírleveleit, természetesen.) Sok energiába telt, de sikerült minden hírlevélről leiratkoznom. Így most már nem fordulhat elő, hogy igazából nincs is szükségem arra a valamire, amit rám akarnak tukmálni, de azért rákattintok, hátha mégis találok valami érdekeset, és már be is szippantott valaki értékesítési gépezete. Állati nehéz a fókuszt úgy megtartani például munka közben, ha közben ide-oda csapong a figyelmünk a kéretlen hírek és hírlevelek miatt.

Kevesebb kiadás

Egy kis odafigyeléssel simán lehet faragni a havi költségeken. Legutóbb a mobil számláink előfizetési csomagját változtattam meg, aminek köszönhetően havi hétezer forinttal fizetünk most kevesebbet. Ha nem figyelünk oda és nem vagyunk elég tudatosak, akkor tök feleslegesen folyik el a pénz mindenféle előfizetésre, ami éves szinten már nem is olyan kevés, akár a százezres nagyságrendet is elérheti. A mobil előfizetéseken nyert éves összeget inkább elkölteném élményekre vagy hozzácsapnám a megtakarításaimhoz. A másik, amire tudatosan figyelek, hogy már nem vásárolok meg olyan ruhát, cipőt és egyéb kiegészítőket – beleértve a lakberendezési cuccokat is – amelyekre igazából nincs is szükségem. Látva az elajándékozott ruhák mennyiségét kétszer is meggondolom, sőt, meg is kérdezem magamtól az üzletben, hogy valóban szükségem van-e éppen arra a darabra, és vajon illeszkedik-e a kapszulagardróbomba. Ha a válaszom nem, mert nem tudom a meglévő ruháimmal kombinálni, akkor bizony ottmarad a boltban.

Tudatosabb táplálkozás

Nincs kamrám, mert nem halmozok fel élelmiszert, nem is főzök be, mert alapvetően a friss zöldség és gyümölcs fogyasztásában hiszek. Pár naponta vásárolok, épp csak annyit, amennyit tudom, hogy meg fogunk enni. Majdnem minden nap főzök vagy összedobok egy salátát, tehát nem azt jelenti, hogy rendelem a kaját vagy szendvicsen élünk. Nem csábulok el és nem veszek semmit, ami egészségtelen és felesleges kalória. Sem chipset, sem csokit, sem alkoholt, sem ketcupot, sem cukros üdítőket és ezek társait. Legtöbbször a zöldségeshez ugrok le és a sajtboltba, rendes élelmiszer üzletbe csak maximum hetente egyszer-kétszer megyek, de az sem egy óriási bevásárlóközpont, ahol órákat lehet eltölteni a sorok között bolyongva. Gyorsan és hatékonyan szeretem a bevásárlást intézni, mert igazából sajnálom az időmet ezzel tölteni.

Kevesebb szemét

Döbbenetes mennyiségű szemetet képes egy család termelni akár egy hét alatt is. A szemét mennyiségét úgy próbálom csökkenteni, hogy már régóta nem vásárolok palackos ásványvizet, helyette van egy víztisztító kancsónk vagy csapvizet iszunk. Mivel vízen kívül nem iszunk mást, a palackok száma zero a háztartásban. Vásárolni vászonzacsikkal megyek, nejlonzacsit soha nem kérek. Előre csomagolt sajtok és felvágottak helyet kimérve veszek meg minden, amit csak tudok. Amióta visszaköltöztünk a belvárosba, sajnos komposztálni nem tudok, de ha lesz rá módom a jövőben, biztosan újra telepítek egy komposztálót.

A nemet mondás gyakorlása

Ez egy külön bejegyzés témája is lehetne, hogy hogyan mondjunk nemet olyan dolgokra, amelyek nem visznek előre minket és nem építenek. Ide tartoznak azok az emberi kapcsolatok is, amelyek lemerítenek és csak viszik az energiát. Azt a nagyon egyszerű elvet követem, hogy a saját időm a legfontosabb. Csak annak adok belőle, akit szeretek, aki fontos nekem és akivel a találkozás kölcsönösen feltöltő. Simán tudok már nemet mondani vagy akár lemondani megbeszélt találkozót is, ha úgy érzem, hogy nekem most fontosabb lenne például pihenni. Ez nem azt jelenti, hogy nem törődöm a családommal, a barátaimmal vagy cserben hagyok másokat, hanem azt, hogy felismerem a saját szükségleteimet és miközben nemet mondok valamire, tudom, hogy igent mondok magamra. Mert adni is csak úgy tudok, ha közben én sem merülök le. Szerintem tényleg az a legfontosabb, hogy első helyen a saját igényeink és szükségleteink álljanak, azokból kiindulva éljünk az életünket, mert csak így tudunk felelős döntéseket hozni és másoknak is adni magunkból.

———-

Kövess minket Facebookon és Instagramon!

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesülj legfrisebb tartalmainkról!



HozzászólásokHozzászólások bezárása

Szólj hozzá

project_fifty

Tudsz élni!

Iratkozz fel hírlevelünkre!