Skip to content Skip to footer

Puglia, az olasz csizma sarka

Puglia dél-olaszországi régió, vagy ahogy sokaknak könnyebben beazonosítható, a csizma sarka. Nem csak a rengeteg kulturális és történelmi látnivalójával, már-már giccsesbe hajló homokos-sziklás tengerpartjaival, de gasztronómiájával is elvarázsol. Háromszor jártam már ott és folyton visszavágyom.

Bármennyire is messze van Dél-Olaszország, repülővel szerencsére már 1 óra 10 perc alatt Bariban, Puglia központjában lehetünk, így akár egy hosszú hévégére is leugorhatunk, hogy felfedezzük, milyen csodákat rejt ez a bájos tartomány. Egy biztos, a pár napos kiruccanás maximum arra lesz elég, hogy a végén egy hosszú listával térjünk haza, mi az, ami kimaradt, és egyszer feltétlenül meg kell nézni. Tervezzetek inkább minimum egy hétre, így a legfontosabb látnivalókra és a tengerpartokon való pihenésre is lesz idő a slow travel jegyében.

Pugliában barangolásaink során eddig a Baritól délre, dél-nyugatra fekvő területeket jártuk be keresztül-kasul. Sajnos kimaradt az ettől északra fekvő rész, a „sarkantyú” és környéke, Gargano, ami főként a csodálatos természeti adottságairól híres, de kulturális látnivalók is vannak szép számmal, ez is bőven megérne még egy hetet.

 

Salento

Ahhoz, hogy Puglia legdélebbi részét is felfedezhessük, két helyen foglaltunk szállást. Alul kezdtünk és 3-4 napot szántunk ennek a régiónak, Salentónak a felfedezésére.
Barit elhagyva, az adriai tengerpart mellett autózva a látvány lenyűgöző, az egyik oldalon türkizkék, kristálytiszta tenger, a szárazföld felé pedig mélyvörös színű föld, melyen végeláthatatlan, több száz éve telepített olajfaligetek állnak, érdekes kontrasztot képeznek a mediterrán kék éggel. Itt termelik Olaszország olívaolajának 60-65 %-át.
Az adriai oldalon, Lecce alatt, Castro nevű településen volt a bázisunk, innen kényelmesen, maximum 1 órás autózással el lehet jutni mindenhova a belső részeken, az Adriai- és a Jón-tenger partján is. 
Minden napot meg lehet úgy tervezni, hogy strandolás és városnézés is beleférjen a programba.

Haladjunk az adriai oldalon dél felé, majd át a Jón-tenger partjára.

Torre Sant’ Andrea és a Grotte della Poesia

Az adriai parton fantasztikus természeti képződményekkel találkozhatunk. Egyedülálló látványosság a tengerből kiemelkedő hatalmas sziklák tömege Torre Sant’ Andrea partjainál. Amikor már igazán kellemesen meleg a tenger, fantasztikus érzés itt úszkálni és sznorkelezni. Igazán szép fotókat a reggeli órákban lehet készíteni, de a naplemente fényei sem okoznak csalódást.
A gyerekeknek még nagyobb élményt nyújtott az innen nem messze található Grotte della Poesia (a költészet barlangja), ami egy 30 méter átmérőjű hatalmas természetes medence, ahova az 5 méteres szikla tetejéről nagyokat lehet ugrálni és egy szűk vájaton a nyílt vízre is kiúszhatunk.

Castro, Grotta Zinzulusa, Otranto
Olaszország legkeletibb pontján fekszik, a történelem során több korszakban is stratégiai jelentőségű település volt. Óvárosát egy hatalmas fal veszi körül a tenger felől, melyen végig lehet sétálni. A katedrálisban különleges mozaikgyűjtemény található. A városnézés után csobbanhatunk is egyet, mert sétatávolságra van a városi strand, tele napernyőkkel és nyugágyakkal.

Castro környékén, ahol a szállásunk volt, több barlang is található. A Zinzulusa egy gyönyörű karsztképződmény, mely ugyan nem túl hosszan, de vezetett séta keretében látogatható. Érdemes reggel, már nyitásra érkezni, hogy ne kelljen túl sokat sorba állni a bejutáshoz.

Santa Maria di Leuca

Ahol az Adriai és a Jón-tenger találkozik, Puglia legdélibb pontja, a sziklákról itt hosszan lehet gyönyörködni a végtelen kékségben.

Maldives of Salento, Gallipoli

Innen felfelé haladva a Jón-tenger oldalán, a part teljesen megváltozik, a sziklás részeket felváltják a homokos partszakaszok. Vannak olyan részek, melyeket úgy neveznek the Maldives of Salento, azaz a Salento Maldívja, annyira szép, szinte már fehér homokos a part és türkizkék a víz, mintha a Maldív szigeteken lennénk.

puglia

A déli részen a kedvenc városunk lett Gallipoli, melynek jelentése szép város. Ezt a napot is meg lehet úgy szervezni, hogy napközben a tengerparton pihenjünk, később pedig a kultúrának is hódoljunk. Gallipoli környékén híresen szép homokos strandok terülnek el több kilométer hosszan. A fizetős, napernyős-nyugágyas strandok között mindig találtunk szabad partszakaszokat is, amiket akkor részesítettünk előnyben, ha épp csak egy rövidebb csobbanáshoz volt kedvünk. Késő délután pedig elindulhatunk felfedezni a várost. Az új városrészt egy híd köti össze a történelmi óvárossal, ahol egy kellemes sétát lehet tenni a szűk utcácskákon.

Lecce

A tengerpartoktól befelé, a szárazföld belsejében található Lecce. A barokk város, melyet a Dél Firenzéjének is neveznek, kihagyhatatlan látványosság, ha erre járunk. A helyben kitermelt puha és könnyen formálható mészkőnek köszönhetően gyönyörű, aprólékosan díszített homlokzatok díszítik az épületeket. Az egyik leghíresebb látványosság a Santa Croce Bazilika, ahova mindenképp be kell térni. Késő délután érdemes érkezni, amikor már alább hagy a hőség és a sziesztának is vége, újra kinyitnak a boltok és az éttermek.

Lecce, santa croce 01

 

Valle d’Itria

Irány felfelé, a Valle d’Itria környékére

A hét második felében északabbra vettük az irányt és Monopoli központjában szálltunk meg, innen jártuk be az adriai-part és a Valle d’Itria gyöngyszemeit.

Habár a déli rész is magával ragadó, számomra  az itteni városkák azok, amelyek egyértelműen a kedvenceim lettek. Ezen a részen már kétszer kalandoztunk hat éven belül és még mindig úgy érzem, hogy bármikor újra visszamennék.

Nézzük akkor mik is az én abszolút kedvenceim:

Locorotondo

Már a neve dallamossága is fantasztikus, nem? Az apró kis város egy dombtetőre épült, távolról feltűnnek a fehér házak, ahogy közeledünk. Az óvárosi része pici és kerek, innen a neve jelentése is, kerek hely. A szűk sikátoros utcák rendezettek, az ablakokból, erkélyekből omlanak le a színes virágok, a nyugalom szigete, ahol megállt az idő.

Ostuni

A fehér város, ahogy mindenki nevezi. A tengerpart mellett haladó autópályáról is látszik, ahogy a hegy tetején kúpszerűen magasodik ez a csodálatos hely. A középkori településen valóban minden ház fehér. A városból csodálatos panoráma tárul elénk a tenger felé, alattunk pedig mélyvörös színű föld, melyen végeláthatatlan, több száz éve telepített olajfaligetek állnak, érdekes kontrasztot képeznek a mediterrán kék éggel. Kedvenc részletem Ostuniban a barokk stílusban épült Arco di Scoppa, a boltív, amit építtetőjéről Scoppa bíborosról neveztek el a a XVIII. században.

A trullók földje

Alberobello, Locorotondo és Martina Franca környékén többezer trullo áll. Ezek a mesébe illő formájú, mészkőből rakott, süveges tetejű házikók csak erre a régióra jellemzőek, hagyományosan Puglia népi építészetének örökségei. Ahogy a keskeny utakon autózunk, mindenfelé megcsodálhatjuk a trullókat, van köztük lakott, felújított és teljesen lepusztult is. Az elmúlt évtizedben, ahogy a turizmus dinamikusan fejlődik, egyre több trullót újítanak fel és csinálnak belőlük luxus szállásokat. Alberobelloban több száz trullo áll egy helyen, egyfajta skanzenként, ahova turistatömegek özönlenek nap mint nap. Hősiesen bevallom, ez az egyetlen hely Pugliában, ami pont a tömeg és a tipikus szuvenír árusok miatt nem igazán nőtt a szívemhez. Sokkal jobb volt megállni az út mentén és az olajfaligetek közt sétálgatva betekinteni néhány autentikus portára.

Polignano a Mare

Bari és Lecce után talán ezt  a települést ismerik a legtöbben, ha Puglia kerül szóba. A hatalmas tagolt sziklatömbökre épült kisváros legjellegzetesebb látnivalója az öböl, mely felett egy viadukt ível át. Az apró kavicsos öbölben fürdeni is lehet. Nem érdemes egész napos strandolásra berendezkedni, de egy-két órát el lehet itt tölteni, ritkán adatik meg, hogy egy ilyen különleges helyszínen ússzunk a tengerben. Esténként az öböl díszkivilágítást is kap, az itteni híres étterem teraszáról pazar látványt nyújt. Innen pár lépésre van az óváros bejárata, amely nem túl nagy, de, tele van éttermekkel és kávézókkal, nagyon hangulatos.  A tenger felé kisétálva pedig megcsodálhatjuk az előbb említett öblöt felülről.

Monopoli

Második szállásunk Monopoliban, az óváros egyik nagyobb terén volt, egy gyönyörűen felújított XVI. századbeli ház lakásában. A lakás különlegessége a 100 négyzetméteres tetőterasz volt, melyről leláttunk a halászkikötőre és a hangulatos térre is, amely este igazi nyüzsgő mediterrán élettel telt meg. Reggelente, amíg a gyerekek még aludtak, mindig más kávézót fedeztünk fel, ücsörögtünk a teraszokon és figyeltük az ébredező várost.

Te jártál már Pugliában? Írd meg melyek a kedvenc városaid, kíváncsiak vagyunk rá!

———-

Kövess minket Facebookon és Instagramon!

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesülj legfrisebb tartalmainkról!



HozzászólásokHozzászólások bezárása

Szólj hozzá

project_fifty

Tudsz élni!

Iratkozz fel hírlevelünkre!