Skip to content Skip to footer

Slow travel. Te tudod mi az?

Ha körülnézek közeli és távoli ismeretségi körökben, azt látom, hogy nagyon kevesen utaznak tudatosan és arra fókuszálva, amiről egy utazásnak igazából szólnia kéne. A kapcsolódásról a hellyel, a helyiekkel, az utastársainkkal és magunkkal. Kipipálják a kötelező látnivalókat, készítenek pár szelfit jobbról és balról, feltolják a közösségi médiára és már ott sincsenek. Hogy vajon megfigyeltek-e bármit az épületekből, az emberekből, az illatokból, az érzésekből ami elönti őket ott, abban a pillanatban, azt nem tudom. Vajon ők tudják mi a slow travel?

A tömegturizmus már nagyon sokunkat zavar és egyre többen kezdenek rájönni, hogy másképp is lehet utazni.

Ha az interneten rákeresünk a ‘slow travel’ kifejezésre, meglepő, hogy mennyire kevés releváns találat érkezik. A ‘slow living’ és ‘slow food’  fogalmak már jóval népszerűbbek és elterjedtebbek, régóta  ismertebbek, sokkal több weboldal, blogger, szakértő foglalkozik a  témával, pedig a slow travel is megérdemelné, hogy kiemelt helyen kezeljük.

Számomra az az élet egyik legnagyobb ajándéka ha utazhatok. Az új helyek megismerése tágítja a világképem, szeretek megismerkedni a helyiekkel, belepillantani a mindennapjaikba, megismerkedni a kultúrájukkal, elbeszélgetni velük akár csak pár percig is. Egy ilyen út egy életre emlékezetes marad és rengeteg pozitív energiával tölt fel.

Szóval, mi is az a slow travel?

Erre nagyon egyszerű a válasz, egy szemlélet vagy gondolkodásmód, ami másképp tekint az utazásra, mint a tömegturizmus. A slow food mozgalom oldalhajtása, arról szól, hogy hosszabb időt töltünk el egy helyen, elmerülünk a szépségeiben és hagyunk magunknak időt a környék által felkínált kalandok megélésére. Nincs rohanás, nincsenek egymást érő programok a kötelező turistakörös helyeken.

A slow travel során a bázisod egy helyen van több éjszakára és tulajdonképpen az ottani kultúra részévé válsz. Beszélgetsz a helyiekkel, ott eszel ahol ők, gyalog, kerékpárral vagy helyi közlekedési eszközzel fedezed fel a környéket és magánszállásokon szállsz meg.

Az elmúlt pár évben kifejezetten kerestem azokat a lehetőségeket, és tudatosan úgy terveztem meg az utazásaimat, hogy slow módon tudjak utazni.

Nem egyszerű. Mert amikor egy új országot vagy várost, esetleg régiót látogattunk meg, mindig ott volt a csábítás, hogy menjünk egyre többet, nézzük meg amit csak lehet, hiszen annyi sok csodálatos dolog van a környéken és ott motoszkált bennünk, hogy ki tudja mikor térünk vissza, ha visszatérünk egyáltalán.

Egy-egy ilyen kimaxolt utazás után aztán úgy értem haza, hogy néhány szabadnapra lenne szükségem, hogy kipihenjem a nyaralásunkat.

Arra is rájöttem, hogy a látnivalókkal és programokkal telezsúfolt, körberohanós útjaimból sokkal kevesebb emléket hoztam haza magammal, mint azokról, ahol lassan, saját ritmusban megélve a dolgokat elvegyültünk az adott helyen és felvettük az ottani ritmust.

Ha visszagondolok, soha nem azok a képek villannak be, hogy a tömegnyomorban állok  a Spanyol lépcsőn Rómában vagy a Buckingham Palota előtt Londonban. Sokkal inkább olyan emlékek jönnek, hogy ülünk a helyiek által látogatott kávézóban és figyeljük a reggeli forgatagot vagy hogy hosszan sétálgatunk egy piacon és szóba elegyedünk a termelőkkel, végigkóstoljuk a sajtokat, sonkákat és váltunk pár kedves szót. Szóval csak úgy egyszerűen létezünk, mintha picit mi is odatartoznánk.

Pár éve már nem is tervezek utazást nagyvárosokba. Nem szeretem a tömeget és a tülekedést, átértékeltem az utazás fogalmát. A nyugalmat, békét és a természet közelségét keresem, ez tölt fel hosszú időre szeretettel és energiával és ezekre a napokra tudok utána nagyon sokáig visszaemlékezni. Pedig nagyon szeretek városokat is felfedezni és még van is jópár a listámon, amit nem lenne jó kihagyni. De ha választanom kell, hogy tömegek között lavírozzak egy-egy világvárosban vagy egy kevésbé ismert de nyugodt, békés, gyönyörű helyen töltsem azt a kevés és értékes szabadságomat, ami van, akkor biztos, hogy utóbbit választom hezitálás nélkül.

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Azért van pár lehetőség, hogy hogyan lehet a zsúfolt, tömegeket vonzó helyeket is slow utazással meglátogatni. Na, nem mindegyiket, mert az igazán népszerű és felkapott nagyvárosok mindig tele vannak.
Az egyik , hogy kerülöm a főszezoni utazást külföldre. Egyrészt sokkal költséghatékonyabb elő- vagy utószezonban szállást foglalni vagy repülőjegyet venni, másrészt sokkal kevesebb a turista is. Lehet, hogy előszezonban még nem olyan meleg a tenger vagy tavasszal a hegyekben még hűvösebb van, de ezeket az időszakokat is tökéletesen ki lehet használni.
A másik, hogy olyan programokat is beiktatok, amik nem a fő látványosságokra fókuszálnak, például egy kirándulás a közeli hegyekbe vagy tavakhoz, kisebb városokba, ahova már sokan nem mennek el.

Azt is fontosnak tartom, hogy ne csak mi érezzük jól magunkat és részesüljünk a hely által nyújtott csodákból, hanem, hogy az ott élő emberek és környezetük is visszakaphasson tőlünk valamit. Így aztán legtöbbször magánszállásokon szállunk meg, kisboltokban, piacon vásárolunk, próbálunk olyan éttermeket keresni, amik nem a turista forgatagban vannak és a helyiek ajánlják.

Több slow travel témájú cikkben olvastam, hogy csak akkor mondhatod, hogy Te is ebben a szellemben utazol, ha minimum egy hetet eltöltesz egy adott helyen. Ezzel picit vitatkoznék. Egy hosszú hétvége alatt ugyanúgy válhatunk slow utazókká, mint egy kéthetes nyaralás során. A lényeg a gondolkodásmódon van. Hogy megtaláljuk azokat a kapcsolódási pontokat, amikkel a részeseivé válhatunk az adott hely és közösség mindennapjainak.

Te kipróbáltad már a slow utazást? Szívesen olvasnánk az élményeidről!

———-

Kövess minket Facebookon és Instagramon!

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesülj legfrisebb tartalmainkról!



HozzászólásokHozzászólások bezárása

Szólj hozzá

project_fifty

Tudsz élni!

Iratkozz fel hírlevelünkre!